Szabadtéri csapatépítés munkahelyre, amitől senki nem retteg

• Megszólaltatni az embereket. Keverd tudatosan a csapatokat, és tartsd a programot annyira könnyedén, hogy beszélgetni lehessen.
• Megünnepelni valami lezártat. Kevés erőfeszítés, jó étel, semmi kötelező önreflexió.
• Fogadni az új kollégákat. Kis csapatok, sok apró feladat, semmi olyan program, ahol egy ember uralkodhat.
• Végigmenni valami nehezen. Erre nem a program a megfelelő eszköz. Előbb beszéljétek meg, aztán menjetek ki.

• Mindenki hozzátesz. Ha egy ember elviszi a csapatot, a többiek nézők.
• Nincs fizikai belépőküszöb. Bármi, ami erőnlétet, egyensúlyt vagy bátorságot kíván, már a start előtt kizárja a csoport egy részét.
• Skálázódik. Nyolc és nyolcvan ember ne kívánjon két külön tervet.
• Valahol véget ér. Az utána következő beszélgetés az, ahol a nap célba ér.
• Magától megy. Ha valakinek moderálnia kell, az az ember nem vesz részt.

Két-hat fős csapatok ugyanazt az útvonalat játsszák a saját telefonjukon, és valódi helyszíneken oldanak meg feladatokat. Minden fenti pontnak megfelel: mindenki hozzátesz, semmi fizikai nem kell, skálázódik, kávézóban ér véget, és nem kell hozzá házigazda. A menetet a hogyan működik oldal mutatja.

A nyomást kedvelő csapatoknak a The Syndicate városi szabadulójáték a délutánt ellenféllel és határidővel bíró üggyé alakítja.

Vegyes csoportoknak vagy a várost nem ismerő kollégáknak a Secrets of exploration játék könnyebben tartja a feladványokat, és a sétát állítja középpontba.

1. Az indulás helyét és idejét a naptármeghívóba tedd, ne egy e-mail-szálba.
2. A csapatokat te állítsd össze, előre, az osztályokat tudatosan keverve.
3. Számolj két-három óra programmal, a szünetekkel együtt.
4. Foglalj asztalt a cél közelében; a pontokat ott hirdesd ki.
5. Szólj mindenkinek, hogy töltse fel a telefonját és macskakőre való cipőt hozzon.
6. Mondd ki világosan, hogy a nap az italok után véget ér, vagy vacsorába megy át.

A játékidő, a távolság és a nyelvek városonként és koncepciónként eltérnek, ezért nézd meg a célállomás oldalát azon városok áttekintésében, ahol City Game-et játszhatsz.

• Nem mindenki iszik. A zárás az asztalról szóljon, ne a bárpultról.
• A történelmi útvonalakon macskakő, lépcső és emelkedő van; ha valakinek korlátozott a mozgása, nézd meg az útvonalat.
• Tartsd könnyűnek a versengést. A pontszám ok az élmények összevetésére, nem teljesítményértékelés.
• Ne tegyél közvetlenül utána értékelő workshopot. Az emberek már beszélgetnek, épp ez a lényeg.

Az, amelyikben mindenki hozzátesz, semmi nem függ az erőnléttől, és a csoport a végén együtt ül le. Egy önvezetett városi játék mindhármat teljesíti.

Két-három óra program, plusz az az idő, amit utána lefoglalsz. A hosszabb napokhoz rendes szünet kell középen.

Gyakorlati határ nincs: a csoport két-hat fős csapatokra oszlik, és mindegyik csapat párhuzamosan ugyanazt az útvonalat játssza.

A szabadtéri útvonalak megfelelő kabátban esőben is mennek, és mivel ti választjátok a dátumot és az időpontot, a napot át is tehetitek.

Nem. Az önvezetett formátum házigazda nélkül működik, ami azt is jelenti, hogy minden kolléga játszhat.

Döntsd el a célt, keverd a csapatokat, tartsd három óra alatt, és foglald le az asztalt, mielőtt lefoglalod a játékot. Aztán válaszd ki a várost és a formátumot, ami a csapatodhoz illik.