Marseille 4 legjobb bárja (és hogyan igyál helyiként)

A Quai du Port-on egy szálloda melletti lépcsőn felmenve a La Caravelle egy kis faburkolatú helyiség, keskeny erkéllyel, amely a Régi Kikötő fölé lóg. Úgy néz ki, mintha évtizedek óta ott lenne, mert ott is van, és az erkélyről a naplemente pont a szemközti dombon álló Notre-Dame de la Garde-ra esik.

Néhány estén élő dzsessz szól, és van egy rövid tapaslap. Érj oda korán, hogy elfoglalj egy erkélyhelyet - csak néhány van, és mindenki azt akarja.

Szintén a Régi Kikötőnél; ezt a bárt használta Marcel Pagnol a Marius-darabjai helyszínéül, és a kártyajelenet is itt játszódik. Azóta él ebből anélkül, hogy múzeummá vált volna: még mindig egy hétköznapi környékbeli bár, ahol az emberek kártyáznak, focin vitatkoznak és délután pastist isznak.

A hangulatért és a hétköznapiságáért menj, ne a koktéllapért.

Marseille legjobb ivászata nem egy bár, hanem egy egész domboldal. A Cours Julien és a Notre-Dame-du-Mont körüli utcákat kis bárok, teraszok és élőzenés helyek szegélyezik, és az egész negyedet folyamatosan változó utcaművészet borítja. Pénteken ide fut ki a diákság, a zenészek és minden negyven alatti.

A módszer az, hogy felsétálsz a Canebière-ről, végignézed a teraszokat, és megállsz annál, amelyik jól hangzik. A helyiek is így csinálják.

Egykori dohánygyár a pályaudvartól északra, ma hatalmas művészeti komplexum műtermekkel, könyvesbolttal, kiállítótermekkel - és az ok, amiért este hétkor érdemes jönni: egy óriási tető bárral, az egész városra nyíló kilátással és a betonon ülő közönséggel.

Nem központi, és megéri a sétát. A program folyamatosan változik, úgyhogy indulás előtt nézd meg, mi megy.

A pastis Marseille itala; a Ricard márkát 1932-ben alapították a városban. Egy kis adag sárga folyadékként és egy kancsó hideg vízként érkezik, és magad hígítod - nagyjából öt rész víz egy rész pastishoz, lassan öntve, hogy az ital megzavarosodjon. A jég a víz után megy bele, nem előtte.

Rendelj egyet, ülj ki, és tölts vele egy órát. Ez az egész rituálé, és a sietés az egyetlen mód, ahogy el lehet rontani.

Ivás előtt: Le Panier, a legrégebbi negyed, a szűk utcákért; a MuCEM és rácsos burkolatú gyalogos hídja a Fort Saint-Jeanhoz; és a felkapaszkodás a Notre-Dame de la Garde-hoz a mindenre nyíló kilátásért. Utána: a Vallon des Auffes, egy pici halászkikötő egy közúti híd alá bújva, a város legjobb helye halat enni.

Marseille meredek, kusza, és könnyű alulfelfedezni. A városi játék szerkezetet ad a sétának: kis csapatokban indultok telefonnal, valódi utcákhoz és házakhoz kötött feladványokat oldotok meg, és Le Panier meg a dombok olyan zugaiba jutsz, amelyeket magadtól nem találtál volna meg. Idegenvezető nincs, kötött kezdés sincs, és akkor állsz meg egy italra, amikor akarsz.

Barátoknak, családoknak és céges kiruccanásoknak és nagyobb csoportoknak egyaránt jó. A hogyan működik oldal lépésről lépésre elmagyarázza.

A Cours Julien és a Notre-Dame-du-Mont bárokra és élő zenére, a Régi Kikötő a kilátásra, a La Friche valami másra.

A központi részek forgalmasak, és normál városi józansággal rendben vannak. A Canebière és a pályaudvar környékén tartsd közel a telefonod és a táskád, mint bármelyik nagy kikötővárosban.

Délután pastist, este helyi kézműves sört, étel mellé provence-i rozét. A pohárban mért bor olcsóbb, mint Párizsban.

Sok helyen tapas vagy kis fogások vannak teljes ételek helyett. A vacsora inkább az ivás előtt vagy után történik, nem közben.

A legtöbb hajnali kettőig megy, hétvégén tovább. A teraszok korábban elcsendesednek a lakóutcák zajszabályai miatt.

Általában nem, de a La Caravelle erkélyasztala nyáron naplementekor inkább a korai érkezésen múlik, mint a foglaláson.

Marseille azokat jutalmazza, akik nem sietnek. Nézd meg az összes várost, ahol játékaink vannak, olvass a keletebbi partról a nizzai questekről szóló cikkünkben, vagy írj nekünk, ha csoportnak terveznél valamit.