Zürich sokféle arca: óváros, tó és Zürich West

Az Altstadt a Limmat két partján terül el, és szinte minden történelmi dolgot magában foglal, ami a városban van.

A kéttornyú templom a keleti parton, ahol Huldrych Zwingli 1519-ben elindította a svájci-német reformációt. Ez az egyetlen tény jobban formálta Zürichet bárminél: a csupasz belső terek, a munkaerkölcs, a hivalkodás iránti bizalmatlanság. Az egyik toronyba fel lehet mászni, és onnan a folyó mentén a tóig ellátni.

Pontosan szemben, és sokak számára ez az ok, amiért átkelnek a hídon. Marc Chagall öt üvegablakot tervezett a szentélybe, ezeket 1970-ben helyezték be, és rendkívüliek — mély kékek és vörösek, amelyek napszaktól függően teljesen megváltoznak. Bent korlátozott a fényképezés, ami szokatlan, és összességében helyes.

Rövid sétára, Európa legnagyobb templomi óralapjával. Az a fajta szuperlatívusz, amely turisztikai kiadványból vett töltelékszövegnek hangzik, egészen addig, amíg alá nem állsz — akkor viszont tényleg meghökkentő.

A kis domb az óváros közepén, ahol a rómaiak a vámállomásukat építették. Ma kavicsos terasz hársfákkal, sakkozókkal és a legjobb ingyenes kilátással a tetők fölött. A legenda szerint 1292-ben itt öltöztek katonának Zürich asszonyai, hogy megtévesszék az ostromló sereget; a történet régi, jól elmesélt és ellenőrizhetetlen.

A központtól északnyugatra a régi ipari negyedet a város kreatív körzetévé építették át. A vasúti viadukt boltívei alatt ma boltok és egy piaccsarnok van, a Frau Gerolds Garten hajókonténerekből álló halom bárokkal és kerttel, a Prime Tower pedig — egy ideig Svájc legmagasabb épülete — a legfelső emeletén bárt rejt. Itt Zürich abbahagyja a bankként viselkedést, és úgy kezd viselkedni, mint Berlin, és ide költözött az éjszakai élet nagy része.

1916-ban az óvárosi Spiegelgasse 1. alatti bárban emigránsok és a háborút megtagadók egy csoportja értelmetlen előadásokat kezdett rendezni az első világháborúra válaszul, és dadának nevezte. A Cabaret Voltaire ma is az épületben működik, kis művészeti helyszínként és kávézóként. Lenin akkoriban néhány házzal feljebb lakott ugyanabban az utcában, amit Zürich bizonyos élvezettel emleget.

Zürich a tavának északi csücskében fekszik, a Limmat pedig innen folyik ki a városközponton át, és a város viszonya ehhez a vízhez az, amire a látogatók a legkevésbé számítanak.

Nyáron megnyitnak a badik — a nyilvános fürdőházak — a tó és a folyó mentén. Némelyik cölöpökre épült történelmi faépület; a Frauenbad nappal csak nőknek szól, este pedig bárrá alakul. Az Oberer Letten a folyó egy szakasza, ahol az emberek feljebb beugranak a vízbe, és lefelé úsznak. A belépő olcsó vagy ingyenes, a víz a legtöbb mérce szerint elég tiszta ahhoz, hogy meg lehessen inni, és az egész város kijár.

Ha inkább szárazon maradnál, a tavi hajók a Bürkliplatzról indulnak, és egy rövid kör normál közlekedési jeggyel nagyon keveset kerül.

Az Uetliberg közvetlenül a város mögött emelkedik, és egy elővárosi vonat körülbelül húsz perc alatt visz oda a főpályaudvarról. Fentről a tó, a város, tiszta időben pedig az Alpok hosszú vonulata látszik. Az itt élőknek ez egy szokásos munka utáni séta.

A Zürcher Geschnetzeltes — szeletelt borjúhús tejszínes-fehérboros mártásban, röstivel tálalva — a helyi étel, és szinte minden hagyományos étlapon szerepel. A fondü és a raclette téli dolgok, és a helyiek tényleg eszik őket. Az árak magasak; olcsón enni az ebédmenükből, a Zürich West-i piaccsarnokokból lehet, meg abból, hogy a svájci boltok élelmiszere szokatlanul jó.

Az óváros, a tópart és Zürich West eleje mind fél órán belül van egymástól, és a köztük tett séta a legjobb módja annak, hogy megérezd, mennyire különbözőek a város részei. Egy városi játék útvonalat ad az óvároson át, és minden megállóhoz megoldandó feladatot, ami jól működik ott, ahol az érdekes dolgok kicsik és könnyen elsétálsz mellettük.

Nem. A legnagyobb város és a pénzügyi központ, de a kormány székhelye Bern. Svájcnak egyáltalán nincs hivatalosan kijelölt fővárosa.

Nagyon, ha éttermekről, italokról és szállodákról van szó. Kevésbé a közlekedés, a múzeumok és minden szabadtéri dolog esetében. Egy sétára, fürdésre és ebédmenüre épített nap sokkal kevesebbe kerül, mint egy vacsorákra épített.

Kettő. Egy az óvárosra és a tóra, egy Zürich Westre és az Uetlibergre. Adj hozzá egy harmadikat, ha rendesen meg akarod nézni a Kunsthaust és a Nemzeti Múzeumot.

Júniustól szeptemberig, amikor a badik nyitva vannak és a város kint él. Áprilisban van a Sechseläuten, a tavaszi ünnep, ahol egy hóemberbábut robbantanak fel a máglyán, és az elégéséhez szükséges idő állítólag megjósolja a nyarat. Augusztusban van a Street Parade.

Nem. A központban mindenhol beszélnek angolul. A helyi svájci német jelentősen eltér az irodalmi némettől, úgyhogy ne lepődj meg, ha az iskolai németed nem sokra megy a helyiek egymás közti beszélgetésében.

Igen, és a közlekedés megkönnyíti: a villamosok mindenhová eljutnak, a tavi hajók elvisznek csoportokat, az óváros pedig kompakt. Szervezett csoportprogramokért nézd meg, mit kínálunk cégeknek és csoportoknak.

Egy működő felállás: reggel az óváros és a Chagall-ablakok, Lindenhof és ebéd, délután a tó vagy a folyó, este Zürich West. Ha a reggelnek útvonalat is szeretnél, így működnek a játékaink, és felveheted velünk a kapcsolatot egy ilyen megszervezéséről. Utazol tovább? Útikalauzunk Bern nevezetességeiről az egy órára fekvő csendesebb fővárost mutatja be.